Ahol még a vintage jazzénekes is ecsetet ragad-betekintés a Zalaszentgyörgyi Nemzetközi Művésztelep világába
Sokadszor hívnak erre a földrajzilag is varázslatos helyre fellépni, mostanra már úgy jövök ide, mint aki hazajön. Szinte minden évben hazatérek festőművész jó barátomhoz, Buday Mihályhoz és családjához. A megnyitón, a Zalaszentgyörgyi Porta Tájházban a tűző nap beragyogta a színpadot a kora esti óra ellenére is. A vakító napfényben üdítő élmény volt énekelni a hallgatóságnak.
A kiállítás helyszínén felfedeztem egy csodás zongorát, így a koncert után első dolgom volt kipróbálni, hogy a vacsoráig még játsszak rajta egy kicsit.
A koncert másnapján vendégszobámban egyszer csak kopogtatnak..Az ajtón két tüneményes gyermek lép be az anyukájával…Csodálatos ajándékokkal lepnek meg..A rajzon pontosan olyan színárnyalatú a ruhám mint az előző napi megnyitón, az általuk hajtogatott rózsa szintén…Aki esetleg fagyinak nézné azok kedvéért írom, hogy mikrofont tartunk a kezünkben …És ami még ennél is fontosabb az a második lapon található….
Festőművészek = jóbarátok
Sok itt a lelkemhez közelálló ember, akikkel minden évben várjuk, hogy újra viszontláthassuk egymást és jókat beszélgethessünk, miközben aktív alkotói munka is folyik a Művelődési Ház falai között. A közös reggelik-ebédek-vacsorák és az esti közös programok adják e mesébe illő közösség varázsát.
Számomra kevés inspirálóbb dolog van a világon, mint egy azonos vagy másik művészeti ágban tevékenykedő sorstárs alkotását csodálni. Legyen az irodalom ,zene, tánc, színház, vagy képzőművészet. Hajnalig a legkülönbözőbb témákról tudunk beszélgetni. Szeretem azt is, amikor közösen zenélünk,mert bizony alkotótársaimról is kiderült, hogy szeretnek zenélni. Esténként pedig táncra perdültünk mindannyian különböző zenei stílusokra, hisz a jókedv legtöbbünk alaptermészete.
Amikor még a jazzénekes is ecsetet ragad…
Csoda ha ilyen környezetben pár nap után még én is ecsetet ragadok? Bár erre engem az utóbbi években az idein kívül egyszer lehetett csak rávenni…Takács Mihály festőművésznek, de erről majd máskor mesélek..Idén azonban Korbely Istvánnak mégiscsak sikerült nagy nehezen…
Volt alkalmam megtapasztalni, hogy mint minden művészeti ágban a minőséghez bizony nagy tudás kell…Így egy boldog délutáni elfoglaltságként összegeztem a festést…és minden tiszteletem a festőművészeké, akik remek térlátással, színkezeléssel, semmiből világokat teremtő egyéni fantáziavilággal és még csilliárd dologgal rendelkeznek….
Elérkezett a hét legnehezebb része….A milliárd tennivalóm tovább nem halogathattam így e mesés hét kellős közepén haza kellett utaznom itthonról otthonra, sok jó élménnyel gazdagabban. És még csak most kezdődik az igazi nyár.
